A C II. Irodaház a fájdalom háza. House of pain. Minden megvan benne, ami egy valamirevaló büntetés-végrehajtási intézetben kell: szigorú be- és kiléptető rendszer, létszámellenőrzés, kilátás zárt belső udvarokra, hierarchia, mesterséges fény, túltelítettség. „Letisztult”, sőt kiüresedett tereiben a céltalanság kering; négy nyelven beszélő irodisták eltévedt lelkei bolyongnak a menza és a dohányosoknak kijelölt zárt üvegkalitka között, a headset-ek körül ritkán megfogamzó, életszerű vágyak titkos zümmögését a lélekszárnyak monoton csapkodása hessenti messzire.

A jogerős büntetésüket töltők között gyakori a visszaeső, több intézetet megjárt fogvatartott. A kiszabott büntetések határozatlan idejűek, és nem feltétlenül arányosak az elkövetett bűntettek mértékével, melyek osztályozásáról a szigorú belső szabályrendszer precízen és homályosan rendelkezik. A büntetési tételek kiszabása a mindenkori vállalatvezetés feladata. A döntés során kötelező szem előtt tartani a vádlott személyiségének előnyös fejlődését a korábban betöltött szerepek, és a vállalati hálóba való sikeres asszimiláció mindenek előtti fontosságának figyelembe vételével, valamint a legkörültekintőbben eljárni annak érdekében, hogy sorsát ne kerülhesse el, miközben helyzetét fokozatosan egyre kielégítőbbnek és kiváltságosabbnak értékelje.

Az amerikai gyakorlat előszeretettel alkalmazza az úgynevezett „meleget a hidegre”-elvet, melynek lényege a büntetendő személy piedesztálra emelése vállveregetéssel és bátorító szavakkal, majd villámgyors kinevezése egy távoli, elmaradott országban.

A C II. Irodaház vendégül lát külföldön elítélteket, akik ideérkezésükkor semmilyen, vagy erősen hiányos ismeretekkel rendelkeznek célállomásuk jellegéről, ami fokozza bennük a bizonytalanságot és a bizonyítási vággyal keveredő totális zavart, amely a körülmények megismerésekor sem szűnik. A büntetés mértékétől függően lehetnek körülöttük vele egy helyről valók, más országból érkezettek vagy az anyanyelvén csak erős akcentussal beszélő fogvatartottak. A kiemelt státuszú személynek naponta ún. kapcsolatápolási feladatot kell végeznie, ami magában foglalja a hierarchiában alatta elhelyezettek vállon veregetését és dicsérgetését a hátuk mögött érdeklődőn fel-alá járkálva. A magyar intézetekbe irányított külföldi foglyok különösen kirívó cselekményt követtek el annak idején hazájukban, ezért esetükben kiegészítő büntetési tételek alkalmazhatók, például a helyi fűszeres konyha kötelező jellegű, udvariassági fogyasztása.

A közepesen kiemeltek, másnéven középvezetők büntetése a középszerűségért, amit státuszuk megnevezése is jelöl, hideglelős félelem tőle és a beosztottaktól, körükben az ésszerűség gyanúját keltő viselkedésformákat pedig drasztikusan negatív visszacsatolással igyekeznek visszaszorítani, illetve megszorító intézkedésekkel sújtani.

Az úgynevezett cellaőrök a jobb ellátásért érdekes vagy érdektelen információkra ügyelő rabok: figyelemmel kísérik társaik szabály szerint szigorúan tilos mobiltelefon-beszélgetését, és a megfelelő pillanatban rosszallással nyugtázzák a beszélgetés tényét a munkára szolgáló helyiségekben. Ők az átlagosnak mondható rabok büntetésének részei egyben, míg a beépített személyek emiatt a társaságba való megnyugtató betagozódás hiányának látják kárát. Némelyikük a helyiségek közötti közlekedés (mellékhelyiségek látogatása) biztosításáért felelős, távirányítók és kedv függvényében.

Az alkalmi borítékolók, futárok és adminisztrátorok a zárkákban futkározó kellemetlen élősködők szerepét tölthetik be, jelenlétük szintén büntetés, és ehhez méltó bánásmódot kell rájuk kisz*bni. A fogvatartottak átmeneti örömére szolgálhat levegőnek nézésük vagy a róluk való leplezetlen sutyorgás, addig a pontig, amíg vissza nem szólnak a megfelelő idegen nyelven, aminek célja, hogy a fogvatartottakat lelkiismeret-furdalással, de legalábbis a szégyenérzet halvány, idegesítő kis szikrájával töltse el.

A büntetőintézet „vendégei” tisztában vannak korábbi és mindenkori tetteik súlyával és helyzetükkel, és nagyrészt arányosnak mondják a rájuk kirótt büntetési tételeket. Vali bűne az volt, hogy fix fizetéséből állandó internet-elérést szeretett volna otthonra, így most büntetésének része, hogy bár munkahelyén is hozzáféréssel rendelkezik, a munkatársak szeme előtt nem nyithat ki egyetlen, nem a munkájához kötődő ablakot sem. Edina jogi egyetemet végzett. Pisti többszörösen büntetett előéletű, legutóbb túlteljesítési kihágást követett el, mert nem szereti a kávét, ami a közös automatából jön, Dénes pedig megbocsáthatatlan ellentmondásba keveredett magával, miután túl sokat hallgatta édesanyjától a „nem lesz belőled semmi így, fiam” kezdetű jóslatokat, és ezek a legadekvátabb válasz keresésére ösztönözték. Jelenleg egy kilencéves zöld Opel Corsa, és egy Tesco-törzsvásárlói kártya tulajdonosa. Úgy érzi, a börtönben töltött évek megtanították átértékelni, mi az igazán értékes az életben, mindennapos tapasztalatai kondícióban és jóleső biztonságban tartják, tehát marad.

A megelégedettség-érzet folyamatos fenntartása, illetve a rendzavarás elkerülése végett az ezzel megbízott mentálhigiénés szakemberek időszakosan az épület falain kívülre, a szabadba is szerveznek programokat, melyek lényegi célja az énkép megszüntetése és az önbecsülés kijátszása olyan játékos eszközökkel, amelyek hosszú és rövid távon is képesek könnyen érthetően rávilágítani a börtönközösség, mint összetartó erő fennmaradásának elengedhetetlen fontosságára.

Az olyan büntetés-végrehajtási intézetekben való elhelyez(ked)és, mint a C irodaház is, egyértelműen kiemelt státusz, ezért nem szabad minden fogvatartottnak pontosan tisztában lennie vele, hogy mit is csinál ott nap mint nap. Az egyes elítéltek kilátásairól a megfelelő szakembergárda bevonásával döntenek. A döntést befolyásolnia kell a belső szabályrendszernek, az elítéltnek tulajdonított szellemi képességek fejlődésének a döntéshozó meglátásainak függvényében, továbbá a körletekben való elhelyezésre kijelölt szakember sötét lelkiállapotának, amelynek fenntartása és ellenőrzése a mindenkori vállalatvezetés feladata. A HR-es asztala így eleve a sarokban van.

Lázadás nincs. A művízesés csobog, a márványpadlón üzleti titkok suhannak, a légkondicionáló zúgásába a tenger suttogása keveredik. Odakint szép, nyári, őszi, téli, tavaszi délutánok követik egymást kötetlen rendben, míg el nem jön a szabadulás.